Moving out then in
Sziasztok!
Ez a hét rendkívül hektikusra sikeredett, hiszen felköltöztem Pestre és elkezdtem egyetemi tanulmányaimat a Károli Gáspár Ref. Egyetemen. A 4. napra jutottam el odáig, hogy beértem magam és lett egy kis lélegzetvételnyi időm, hogy folytassam a blogot. Nem szeretnék mindent zanzásítani, hiszen annyi mindent szeretnék megörökíteni és a tudtotokra adni. Már akit érdekel...
Szeptember első vasárnapja, reggel 8 óra, én meg már a kád előtt hajolok, öblítem a hajamat a samponhabtól. Előző nap sikerült időben összepakolni mindent. Bár 1 héttel ezelőtt is vittünk fel cuccokat a kollégiumba, mégis mostanra halmozódott fel a legnagyobb adag. 10 óra után sikerült elindulnunk a "szivacsos kocsival" szülővárosomból, hol 19 évig tengettem napjaimat, koptattam cipősarkamat, sírtam, nevettem, izgultam. Eljött az idő, hogy elváljak a kényelemtől, a biztonságostól, az ismerttől, hogy elkezdjek végre élni. Legalábbis így tervezem.
1 óra: na most ki mit visz? te a nehezebbet, én a vállfásokat. Bakker, leszakadt a szatyor füle. Na baktassunk fel a harmadikra. Ugye nálad van a kulcs?
Beborítva a szatyor halom, leülünk és nézünk, hogy most hogyan tovább... Én a szekrényt, te az összes többit. Anyával kb 1 óra alatt sikeresen átsuvickoltuk a hatalmas szekrényemet, íróasztalom, polcomat és ágyamat (+ hűtőszekrény), és elkezdtük elhelyezni a hozott értékeimet. Azzal gyorsabban végeztünk, mit ne mondjak. A szobatársam, Zita még nem érkezett meg, mikor elindultunk vissza a belvárosba, ahol Zsolti (nevelőapukám) egy nagyon fancy, nagyon sikk , nagyon tetszetős étteremben meghívott minket estebédre. Rendelésem: Garnélás fettucine spenóttal és koktélparadicsommal. Csillagos 5-ös !! Elérkezett a a búcsú ideje. Teli hassal búcsút intettem drága anyukámnak és egyedül felszálltam a Deákon a 3-as metróra.
Necessarily, annyit szerencsétlenkedtem, hogy kb 1 óra alatt értem vissza a koliban. Paráztam a metrón, a villamoshoz rossz kijáratnál mentem fel, nem tudtam a végállomáson szálljak, vagy előtte és még hasonló bizonytalanságok gyötörtek. Kezdeti nehézségek, másnap már gördülékenyebben ment a suliba menetel. Zita is jött velem a villamoson. A Margit-szigetet látva a napfelkelte homályában elég üdítő reggeli...
Első óra: Japán országismeret 1. A tanár késik, de tök jófej, mert írt a Neptunban. (2 héttel később: Próbál jófej lenni, de akkora habajka Maris, és annyira béna, hogy már kezd az idegeimre menni) 2. óra: Egyházismeret. Dr. Borsi Attila egész jópofa, attól függetlenül, mennyire nem értem, mit magyaráz. Az eredendő bűn és a csecsemők közötti kapcsolat kivesézése nem tartozik a repertoárom közé. i don't like it.
Az egész hét így suhant el. Bemutatkoztak a tanárok, elmondták a vizsgakövetelményeket, elmagyarázták mi az a Moodle, szünetekben megpróbáltam normálisan embertársakra találni (kevés sikerrel) és péntekre felötlött bennem a kérdés: én mégis mi a fészkes fene búbját keresek itt?
To be continued...
Ez a hét rendkívül hektikusra sikeredett, hiszen felköltöztem Pestre és elkezdtem egyetemi tanulmányaimat a Károli Gáspár Ref. Egyetemen. A 4. napra jutottam el odáig, hogy beértem magam és lett egy kis lélegzetvételnyi időm, hogy folytassam a blogot. Nem szeretnék mindent zanzásítani, hiszen annyi mindent szeretnék megörökíteni és a tudtotokra adni. Már akit érdekel...
Szeptember első vasárnapja, reggel 8 óra, én meg már a kád előtt hajolok, öblítem a hajamat a samponhabtól. Előző nap sikerült időben összepakolni mindent. Bár 1 héttel ezelőtt is vittünk fel cuccokat a kollégiumba, mégis mostanra halmozódott fel a legnagyobb adag. 10 óra után sikerült elindulnunk a "szivacsos kocsival" szülővárosomból, hol 19 évig tengettem napjaimat, koptattam cipősarkamat, sírtam, nevettem, izgultam. Eljött az idő, hogy elváljak a kényelemtől, a biztonságostól, az ismerttől, hogy elkezdjek végre élni. Legalábbis így tervezem.
1 óra: na most ki mit visz? te a nehezebbet, én a vállfásokat. Bakker, leszakadt a szatyor füle. Na baktassunk fel a harmadikra. Ugye nálad van a kulcs?
Beborítva a szatyor halom, leülünk és nézünk, hogy most hogyan tovább... Én a szekrényt, te az összes többit. Anyával kb 1 óra alatt sikeresen átsuvickoltuk a hatalmas szekrényemet, íróasztalom, polcomat és ágyamat (+ hűtőszekrény), és elkezdtük elhelyezni a hozott értékeimet. Azzal gyorsabban végeztünk, mit ne mondjak. A szobatársam, Zita még nem érkezett meg, mikor elindultunk vissza a belvárosba, ahol Zsolti (nevelőapukám) egy nagyon fancy, nagyon sikk , nagyon tetszetős étteremben meghívott minket estebédre. Rendelésem: Garnélás fettucine spenóttal és koktélparadicsommal. Csillagos 5-ös !! Elérkezett a a búcsú ideje. Teli hassal búcsút intettem drága anyukámnak és egyedül felszálltam a Deákon a 3-as metróra.
Necessarily, annyit szerencsétlenkedtem, hogy kb 1 óra alatt értem vissza a koliban. Paráztam a metrón, a villamoshoz rossz kijáratnál mentem fel, nem tudtam a végállomáson szálljak, vagy előtte és még hasonló bizonytalanságok gyötörtek. Kezdeti nehézségek, másnap már gördülékenyebben ment a suliba menetel. Zita is jött velem a villamoson. A Margit-szigetet látva a napfelkelte homályában elég üdítő reggeli...
Első óra: Japán országismeret 1. A tanár késik, de tök jófej, mert írt a Neptunban. (2 héttel később: Próbál jófej lenni, de akkora habajka Maris, és annyira béna, hogy már kezd az idegeimre menni) 2. óra: Egyházismeret. Dr. Borsi Attila egész jópofa, attól függetlenül, mennyire nem értem, mit magyaráz. Az eredendő bűn és a csecsemők közötti kapcsolat kivesézése nem tartozik a repertoárom közé. i don't like it.
Az egész hét így suhant el. Bemutatkoztak a tanárok, elmondták a vizsgakövetelményeket, elmagyarázták mi az a Moodle, szünetekben megpróbáltam normálisan embertársakra találni (kevés sikerrel) és péntekre felötlött bennem a kérdés: én mégis mi a fészkes fene búbját keresek itt?
To be continued...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése